Ebben a posztban szeretnék kicsit írni magamról, a saját megélt zsidóságomról.
Szeretnék kicsit előre szabadkozni, mert még sosem írtam blogot, szeretnék előre elnézést kérni a helyesírási hibákért, a rendszertelenségemért, azért, ha esetleg ez a blog rövid időn belül befulladna, ha felrugnám a blogolási szabályokat. Akkor is elnézést fogok kérni, ha valakit megbántok, bár terveim szerint ez a blog pont nem a bántásról, hanem az elfogadásról fog szólni.
De nem szeretnék bocsánatot kérni a véleményemért, a meggyőződésemért, a hitemért és a létezésemért!
Olvassátok nyitottsággal az írásaimat, szedjétek fel azt ami nektek szimpatikus belőle, vitatkozzatok bátran, de ne agresszívan.
Remélem velem lesztek és ebben örömötöket lelitek!

Lassan középkorú, de ezt nehezen belátó, két gyermekes, vegyes házasságban élő, asszimiliáns magyar liberális zsidó férfi vagyok (ebből a magyar, liberális, zsidó szavak sorrendje bármikor tetszés és értelmezés szerint felcserélhető). Zsidó gyökerű családból származom, szüleim ateisták, de néhány "maistream" zsidó szokást lazán tartó emberek. Nálunk volt minden, Chanuka és Karácsony, Széder és Húsvét, de nem volt brit milah (körülmetélés), Bar Mitzvah (bár ezek még behozhatók, a második talán kicsit kellemesebb), volt viszont ökumenikus esküvő, születtek gyerekek, ahol szintén nem volt se keresztelés, se brit milah, a többit meg majd eldöntik maguk.
Magam már sokkal inkább tartom a tradíciókat, nem ülök otthon és zsinagógában Tórát tanulmányozva szombatonként, de péntekenként meggyújtok két gyertyát vacsora előtt (ha nem felejtem el). Nem hordok kipát, de utcára nem megyek ki fedetlen fővel hosszabb időre (ennek miértjéről majd később egy külön posztban). Jom Kippurkór böjtölök, Hanukakór gyertyát gyújtok (ilyenkor felveszem a kapedlit, teljesen feleslegesen szerintem, elmondom az áldásokat, héberül, bár szeretném magyarul, csak ahhoz kellene egy általam elfogadható fordítás, erről is később). Tartunk Szédert, bár annak egy sajátosan ugrálós és felgyorsított változatát. Szukkotkok elmegyünk valami jó kis fesztiválra, a Purim rendszerint kimarad, Rosh Hasanakor meg boldog új évet kívánunk.
Röviden így állnak össze az én szokásaim, amik lassan saját tradíciókká válnak. Hozzáteszem, nagy szerencsémre feleségem ezekben támogat és a keresztény ünnepeket is sajátos módon tartjuk (ahogy már egyébként a többség is).

A magyar zsidó egyházakat nehezen fogadom el. Azaz elfogadom mindet, természetesen a neológ (erős fenntartásokkal konzervativizmusa miatt) és a reform vagy progresszív (fenntartásokkal) áll hozzám legközelebb, de sajnos egyik sem úgy az enyém, ahogy azt én szeretném. Az ortodox, lubavicsi, status quo, és más konzervatív egyházak pedig olyan messze vannak tőlem felfogásban, mint Makó Jeruzsálemtől.
Viszont vannak rabbik akiket nagyon tisztelek és közel is állnak hozzám, de ilyen mondjuk lelkészből is akad egy pár.

Talán első posztnak ennyi elég, a többi posztból (ha még lesz, hahaha), akkor úgyis jobban megismertek.
Addig is igyatok egy pálinkát erre a blogra (legyen kóser, mert finom, de legalább ne disznóból, mert az nem finom) és mondjátok, hogy L'Chaim, azaz Az Életre!